Van az a pont,
mikor végre elhagyom
minden bajlós gondolatom.
S kicsit elrugaszkodom,
súlytalanul.
Vagy menekülök, ha a mécses eltörött.
Hogyha villámlik, dörög.
S éjjel vissza úgyse jövök
céltalanul.

És hogy hajnalban hol tör rám,
az a tűző napsugár, szinte
majdhogynem mindegy,
kell minden vihar után...

A lélegzet, mi felszabadít,
a föld alól,
föl a mennyekbe hív.
Ott hidd el jó, nem kell félts.
Érzem, tisztul már az ég!

Szemem lehunyom, és csak arra gondolok, vajon lelkem hol bolyong?
Végre tényleg ellazulok, súlytalanul.
Vagy megszököm!Hogyha megfojt börtönöm.
Ha a kínzó vágy gyötör, testem, mindenem görcsöl.
Elszabadult.

És hogy hajnalban hol tör rám,
az a tűző napsugár, szinte
majdhogynem mindegy,
kell minden vihar után...

A lélegzet, mi felszabadít,
a föld alól,
föl a mennyekbe hív.
Ott hidd el jó, nem kell félts.
Érzem, tisztul már az ég!
Egy lélegzet, mi felszabadít,
a föld alól,
föl a mennyekbe hív.
Ott hidd el jó, nem kell félts.
Érzem, tisztul már az ég!

Lololololololololo....

Kell minden vihar utáán...

A lélegzet, mi felszabadít,
a föld alól,
föl a mennyekbe hív.
Ott hidd el jó, nem kell félts.
Érzem, tisztul már az ég!
Egy lélegzet, mi felszabadít,
a föld alól,
föl a mennyekbe hív.
Ott hidd el jó, nem kell félts.
Érzem, tisztul már az ég!
Tisztul már az ég!
Tisztul már az ég, ott hidd el jó, nem kell félts.
Érzem, tisztul már az ég!

♥.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.