Még nyáron kedődött ez az egész. Edoo által meg ismertem egy pasit akinek arany szíve van. Persze csak barát ként tartottuk egymást. (Edoonak nagy országos cimborája volt/van/lesz!) Én is nagyon meg kedveltem, de nagyon büszke vagyok rá. Nyáron volt egy kis zűröm és magam alatt voltam, de ő bízott bennem hogy talpra fogok állni és utánna minden jó lesz nem egy perc alatt lett jó minden de 5 perc és egyböl jobb volt minden. Mesélt a gyerekorárol is. Én majdnem sírtam, ha nekem ilyen lenne jézusom akkor nem biztos hogy még élnék. Rátértünk valójában utánna hogy mi a bajom. És a válasza ez volt: bármire képes vagyok ne adjam fel. Én legalább mertem szerelmes lenni de ő még nem. Közbe ő volt/van az aki szerelmes. Egyszer még le is jött ebbe a kisvárosba. Egy délelőtt. Pont akkor összevoltam veszve Edooval de Robival elmentünk még a pasi elé is, és kibékültünk Edooval. Azóta nem is vesztünk össze ez az aminek nagyon örülök. De viszont azóta nem beszéltem Zsokyval. A szerelem "elvakította"..nem az ő hibája mert tényleg arany szíve van. Megérdemelne sok-sok boldogságot, de sajnos pont neki nem ad boldogságot az élet. Remélem azért meg fog változni a sors. Nagyon hiányzik..de ő nem csak nekem hanem Edoonak is. Mert tényleg sokat jelent nekünk.

♥.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.